"Az én magyarságom mindennél keserűbb, mindennél igazabb"
Nagyon sok félreértés és félremagyarázás van a magyarság dolgában.
(Bodó Kirchsteuer Attila)
Jól körülhatárolható magyarellenes körök igen veszélyes vizekre eveztek. Már odáig jutottak, hogy a magyarságot, a magyarság létét, mint "etnoszt" megkérdőjelezik. Azt állítják, - ezzel kapcsolatosan különösen a liberális sajtóorgánumokban jelenik meg egyre több publikáció -, hogy
"az a magyar, aki magyar állampolgár".
Magyar az, aki -
Magyar az, aki -
"a liberális identitás választás szabadságával élve - egyszerűen elhatározza, hogy etnikailag magyar". Vagy azt mondják, hogy mindenki "magyar", aki a (a történelem igazságtalansága folytán a Kárpát-medence gúnyhatárai közé préselt), jelenlegi Magyar Köztársaság területén él.
De vannak olyanok is, akik a magyarságot, marxista társadalom és történelemszemlélet alapján, társadalmi kategóriaként a Magyar Köztársaság területén elő "dolgozó néptömegnek", illetve az itt élő népek összességeként határozzák meg! Léteznek a liberális körökön belüli, árnyaltabb meghatározások is, amelyek nyelvi-nemzeti hovatartozásként határozzák meg a magyarság fogalmát.
Mi ez az egész?
Kedves Olvasó!
Okuljunk egy bölcs megközelítésből!
Csak azoknak lesz sikeres jövőjük, akiknek múltjuk is volt, viszont azoknak marad meg a múltja, akik képesek jelenüket kézben tartani! Mert ha a magyarság jelenét mások elragadhatják, akkor ennek a népnek a múltját és történelmét is már mások fogják írni, méghozzá a saját szájukíze szerint.
Tehát, azok, akiket a magyarság fogalma megillet, szorítsák erős kézzel magyarságukat és magyarságuk jelenét és nagyon vigyázzanak rá.
Magyar nép, magyar nemzet ?
A "nemzet" szó általában csak modern államisággal rendelkező népek fogalmát fedi. A magyar nép viszont nem a modern korok "nemzeti szüleménye", hiszen államisága, jogtörténelme ezer éves.
A középkorban vagy ennél régebbi korokban a magyarokra a nép fogalmát igen, de a nemzet fogalmát értelemszerűen nem lehet vonatkoztatni! A magyarság, mint nép, de egyben, mint meghatározás és népi megjelölés és népként történő elnevezés nem a modern államiság korának terméke, hanem történetét i.e. 1000 és 500 körüli évektől írják. A magyarságnak, mint népnek, etnikumnak az anyagi és szellemi kultúrája régi korokra nyúlik vissza! A néptörténet kutatói a félreértések elkerülése végett a népi hovatartozás jelölésére a görög "etnosz" vagy etnikum szót használják. Hogy mit kell helyesen magyar etnikum alatt érteni és azt hogyan kell értelmezni, azt a néptörténet elméletének kiváló szakértője,
De vannak olyanok is, akik a magyarságot, marxista társadalom és történelemszemlélet alapján, társadalmi kategóriaként a Magyar Köztársaság területén elő "dolgozó néptömegnek", illetve az itt élő népek összességeként határozzák meg! Léteznek a liberális körökön belüli, árnyaltabb meghatározások is, amelyek nyelvi-nemzeti hovatartozásként határozzák meg a magyarság fogalmát.
Mi ez az egész?
Kedves Olvasó!
Okuljunk egy bölcs megközelítésből!
Csak azoknak lesz sikeres jövőjük, akiknek múltjuk is volt, viszont azoknak marad meg a múltja, akik képesek jelenüket kézben tartani! Mert ha a magyarság jelenét mások elragadhatják, akkor ennek a népnek a múltját és történelmét is már mások fogják írni, méghozzá a saját szájukíze szerint.
Tehát, azok, akiket a magyarság fogalma megillet, szorítsák erős kézzel magyarságukat és magyarságuk jelenét és nagyon vigyázzanak rá.
Magyar nép, magyar nemzet ?
A "nemzet" szó általában csak modern államisággal rendelkező népek fogalmát fedi. A magyar nép viszont nem a modern korok "nemzeti szüleménye", hiszen államisága, jogtörténelme ezer éves.
A középkorban vagy ennél régebbi korokban a magyarokra a nép fogalmát igen, de a nemzet fogalmát értelemszerűen nem lehet vonatkoztatni! A magyarság, mint nép, de egyben, mint meghatározás és népi megjelölés és népként történő elnevezés nem a modern államiság korának terméke, hanem történetét i.e. 1000 és 500 körüli évektől írják. A magyarságnak, mint népnek, etnikumnak az anyagi és szellemi kultúrája régi korokra nyúlik vissza! A néptörténet kutatói a félreértések elkerülése végett a népi hovatartozás jelölésére a görög "etnosz" vagy etnikum szót használják. Hogy mit kell helyesen magyar etnikum alatt érteni és azt hogyan kell értelmezni, azt a néptörténet elméletének kiváló szakértője,
Ju. V. Bromlej a következőképpen határozza meg;
"A szó szűkebb értelmében használt etnosz, a legáltalánosabb formában úgy határozható meg, mint olyan történelmileg kialakult emberi közösség, amely viszonylag állandó közös kulturális (a nyelvet is ideértve) és pszichikai jegyekkel rendelkezik, ezenkívül tudatában van más, hasonló közösségektől való különbözőségének"Minden népközösség (etnosz, etnikum) kialakulásának igen fontos feltétele az, hogy egyes csoportjai, (nemzetségei, törzsei) ne éljenek olyan nagy távolságban egymástól, amely a közöttük levő kapcsolat megszakadásához vezethet. Nagy távolság esetén ugyanis nem alakulhatnak ki az egységbe kovácsoló közös kulturális jegyek. Ezeket a kulturális jegyeket, amelyek egy-egy közösség népi jellemvonásához tartoznak, aligha lehet pontokba szedve felsorolni. Ezek közül azok a legfontosabbak, amelyekre leginkább hat a hagyomány megőrző ereje, amely nemzedékről, nemzedékre, szinte a legkisebb változtatás nélkül öröklődik át. Különösen fontos helyet foglalnak el a különféle szertartások, az archaikus hit világ, a mondák, legendák, mesék és a közösség viselkedési formája.
Addig egyetlen közösség nem tekinthető népi egységnek, ameddig tagjaiban nem tudatosul együvé tartozásuk és a többi közösségtől való különbözőségük. Ezért az ősi "MI" és az "ŐK" szembeállítást mai kifejezéssel népi vagy nemzeti öntudatnak nevezzük. A nemzeti öntudat minden egészséges lelkületű nép önbecsülésének tartozéka. Ennek az összetartozási öntudatnak a kialakulásában és fenntartásában lényeges szerepe van a közös nyelvnek és annak a népnévnek, népi megjelölésnek, ahogy a nép saját magát megnevezi, elnevezi - magyar -. A népnév létrejötte arról árulkodik, hogy az adott népnek igénye van arra, hogy magát más csoportoktól megkülönböztesse.
http://www.youtube.com/watch?v=t3CDTN9q0lw
A népi együvé tartozás tudati tényezői közül kétség kívül a "közös származás tudatának" van legnagyobb jelentősége! A vérségi kapcsolatokon alapuló társadalmakban ennek óriási összetartó ereje van. Az egyes nemzetségek egyik legfontosabb jellemzője szintén a közös ősöktől való származás tudat. Ugyanilyen származástudat fűzte és fűzi mind a mai napig össze az egy néphez tartozó nemzetségeket is. "Ural-Altáj népe, Turán népe, Szkíták, Hunok népe, Attila gyermekei" stb. Ezeknek a geneologiai levezetéseken túlmenően populációgenetikai hátterük is van, hiszen egy adott népességen belül minél nagyobb arányú a származástanilag, geneológiailag megjelölhető közös ősök aránya, annál nagyobb a csoporton belüli összetartozási érzés, kohézió, és a csoportért vállalt önfeláldozó készség, altruizmus és az egymással kapcsolatos úgynevezett bizalmi index!
http://www.youtube.com/watch?v=KR8z-J7TV7g
Joggal merül fel a kérdés, hogy mi okozta azt, hogy egyes népközösségek hosszú évszázadokon, sőt évezredeken keresztül megőrizték a környező népektől eltérő sajátos népi jellemvonásaikat.
A válasz egyre határozottabb formában e közösségek endogám, azaz a csoporton belüli házasságban jelölhető meg, amelynek ugyancsak természettudományos, humángenetikailag jól megfogalmazható magyarázatai vannak. Sokan ezt tudatlanságból valamiféle degenerációhoz vezető belterjességnek tartják és arra hivatkoznak, hogy a "magyar nép a különféle idegenek befogadásával vált erőssé", holott ennek pontosan az ellenkezője igaz. Nem beszélve a kiindulási alap ferdítő hamisságáról, amely a multikulturalitás előnyeit próbálja piedesztálra emelni.
A magyarság népen belüli endogámiája, sokáig kizárólag a magyar népen belüli házasodást jelentett, amelyen belül szigorú, a magyar népet alkotó nemzetségeken belüli exogámia uralkodott!
Ez azt jelentette, hogy a magyarságot alkotó nemzetségeken belüli házasodás tilos volt. Egy nemzetségen belüliek nem léphettek egymással házasságra csupán a másik nemzetséghez tartozóval. Például a Szente-Mágocs nemzetségbeliek saját nemzetségen belül nem, de például a Borsa nemzetség tagjaival házasodhattak. Viszont mindez egy népen belül, a magyar népen belül történt.
A nemzetség tagjai tehát egy népen, a saját népükön belül választottak házastársat. Ez a népi közösségen belüli házasság volt a kulturális hagyományok és együvé tartozás tudatának legfőbb megőrzője!
A magyar népen belüli házasság kötelező ereje persze nem volt akkora, mint a nemzetségeken belüli exogámia szigora. Ezért a népi csoportokon kívüli, tehát más népekkel kötött házasságok nem számítottak ritkaságnak, de nem is voltak gyakoriak.
Hiszen más népekkel, - a saját népi csoportokon kívüli tömeges méreteket öltő házasságok - a legnagyobb mértékben fenyegetik az eredeti, autentikus és archaikus népi hagyományok létét.
A zsidóság egyik legnagyobb prófétája Jeremiás is intően emeli fel szavát , hogy a zsidó nép külső népekkel házasságot ne kössön és ezáltal fokozatosan ne asszimilálódjon, hanem ehelyett az "együtt, de külön-külön" receptjét írja elő, mint az egyetlen lehetséges módot arra, hogy a zsidó nép és zsidó lét fennmaradjon. Ezt a zsidóság a vallási törvényei nyomán szigorúan évezredekig be is tartotta, ezért is tudott annyi archaikus, egykori nagy múltú népet a jelen időkig túlélni és annyi megpróbáltatáson felülemelkedni. Ezért is teljesen hiteltelen, hogy zsidó származású értelmiségiek a multikulturalitás és a másság határtalan toleranciája mellett törnek lándzsát és ezt másoknak, mint követendőt ajánlgatják.
Mert, ahogy a mondás is tartja: "Quod sibi non vis, alteri ne feceris", vagyis "Amit magadnak nem kívánsz, olyant másnak sose tégy."
A kutatók számításai szerint a csoporton belüli házasságoktól való 10-15% -os eltérés még nem lehet veszélyes az illető közösség népi alkatának megőrzése szempontjából. Ha azonban tartósan 80% alá süllyed a csoporton, vagyis az adott népen belüli házasságok aránya és ezt a népen kívüli házasságok váltják fel akkor fennáll a teljes beolvadás lehetősége. Az eredeti népi karakter és eredeti kulturális jelleg fokozatos, majd egyre gyorsuló felszámolódása.
Ez különösen akkor jelent veszélyt az adott nép eredeti identitására, ha kívülről teljesen más eredetű, más etnogenezisű, és más kultúrába tartozó népek veszik körül.
A magyarságnál pedig pontosan ez a helyzet mivel, mint ural-altáji nép egy számára teljesen idegen népi-etnikai környezetbe van beékelődve és nem vele rokonságba álló, közös etnogenezisű népek veszik körül.
A XV. századba Kárpát-medencében élő államalapító magyarság 80%-a magyar volt, vagy legalábbis a magyarság etnogeneziséhez tartozó népesség. Az akkori lakosság létszámát 4,5 millióra becsülik. Ez a létszám a magyarságot, kora európai nagyhatalmi státusába sorolta, de ez a népesség a XVI.-XVII. század vérzivataros korszakában alig változott, míg a környező nyugat-európai államok és területek lakossága, meg három- négyszereződött úgy, hogy reprodukciójuk saját etnikai forrásaikból történt! Magyarországé viszont ettől teljesen eltérő módon, különösen a XVIII. századtól kezdődően a szomszédos idegen és más kultúrát képviselő, adott esetben korábban a magyarsággal ellenséges viszonyban álló etnikumok bevonásával. Ezt a körülményt súlyosbította, hogy az eredeti - magyar nép és származástudatot - hatalmi intézkedésekkel tovább gyengítették, erodálták.
Egy nép erőszakos, vagy fondorlatos "multikulturalizációja" nem más, mint az eredeti népességgel szembeni intellektuális formában megtervezett etnocidium.
Ezeket a törekvéseket lehet különféle szépen csengő politikai és humanitárius szólamok mögé rejteni, de ez a lényegen nem változtat. Az eredeti államalapító lakosság a sorozatos migrációk hatására "multikulturalizálódik", elveszti eredeti karakterét, majd kialakul vagy kialakítanak számára egy szintetikus hagyományt, amely már köszönő viszonyban sem lesz az eredetivel. Fokozatosan kiszorul a főhatalomból és egy idő után már csupán megtűrt elem lesz saját és egykori ősei hazájában.
A mutató a huszonnegyedik órában áll!
Meg kell húznunk a vészharangokat!
Egy teljesen más magyarság politika kell ! Olyan politika amely által a magyarságnak végre saját hazájában minden területen prioritása lesz!
Vigyázzunk mert már nincs több időnk késlekedni!
Ne feledkezzünk meg, hogy ebben a nehéz feladatban számíthatunk azon testvéreinkre, akiket a politika és a nagyhatalmi érdekek velünk szemben vagy kijátszottak vagy távol tartottak. Tehát ne feledkezzünk meg róluk, mert ők száz millióan vannak a Finn öböltől a Kaukázuson át Japánig, Mandzsúriától visszafele egészen Baskír földön át Gagauziáig. Őket egy szóval Ural-Altáji-Turáni népnek hívják és mi közéjük, hozzájuk tartozunk!
A népi együvé tartozás tudati tényezői közül kétség kívül a "közös származás tudatának" van legnagyobb jelentősége! A vérségi kapcsolatokon alapuló társadalmakban ennek óriási összetartó ereje van. Az egyes nemzetségek egyik legfontosabb jellemzője szintén a közös ősöktől való származás tudat. Ugyanilyen származástudat fűzte és fűzi mind a mai napig össze az egy néphez tartozó nemzetségeket is. "Ural-Altáj népe, Turán népe, Szkíták, Hunok népe, Attila gyermekei" stb. Ezeknek a geneologiai levezetéseken túlmenően populációgenetikai hátterük is van, hiszen egy adott népességen belül minél nagyobb arányú a származástanilag, geneológiailag megjelölhető közös ősök aránya, annál nagyobb a csoporton belüli összetartozási érzés, kohézió, és a csoportért vállalt önfeláldozó készség, altruizmus és az egymással kapcsolatos úgynevezett bizalmi index!
http://www.youtube.com/watch?v=KR8z-J7TV7g
Joggal merül fel a kérdés, hogy mi okozta azt, hogy egyes népközösségek hosszú évszázadokon, sőt évezredeken keresztül megőrizték a környező népektől eltérő sajátos népi jellemvonásaikat.
A válasz egyre határozottabb formában e közösségek endogám, azaz a csoporton belüli házasságban jelölhető meg, amelynek ugyancsak természettudományos, humángenetikailag jól megfogalmazható magyarázatai vannak. Sokan ezt tudatlanságból valamiféle degenerációhoz vezető belterjességnek tartják és arra hivatkoznak, hogy a "magyar nép a különféle idegenek befogadásával vált erőssé", holott ennek pontosan az ellenkezője igaz. Nem beszélve a kiindulási alap ferdítő hamisságáról, amely a multikulturalitás előnyeit próbálja piedesztálra emelni.
A magyarság népen belüli endogámiája, sokáig kizárólag a magyar népen belüli házasodást jelentett, amelyen belül szigorú, a magyar népet alkotó nemzetségeken belüli exogámia uralkodott!
Ez azt jelentette, hogy a magyarságot alkotó nemzetségeken belüli házasodás tilos volt. Egy nemzetségen belüliek nem léphettek egymással házasságra csupán a másik nemzetséghez tartozóval. Például a Szente-Mágocs nemzetségbeliek saját nemzetségen belül nem, de például a Borsa nemzetség tagjaival házasodhattak. Viszont mindez egy népen belül, a magyar népen belül történt.
A nemzetség tagjai tehát egy népen, a saját népükön belül választottak házastársat. Ez a népi közösségen belüli házasság volt a kulturális hagyományok és együvé tartozás tudatának legfőbb megőrzője!
A magyar népen belüli házasság kötelező ereje persze nem volt akkora, mint a nemzetségeken belüli exogámia szigora. Ezért a népi csoportokon kívüli, tehát más népekkel kötött házasságok nem számítottak ritkaságnak, de nem is voltak gyakoriak.
Hiszen más népekkel, - a saját népi csoportokon kívüli tömeges méreteket öltő házasságok - a legnagyobb mértékben fenyegetik az eredeti, autentikus és archaikus népi hagyományok létét.
A zsidóság egyik legnagyobb prófétája Jeremiás is intően emeli fel szavát , hogy a zsidó nép külső népekkel házasságot ne kössön és ezáltal fokozatosan ne asszimilálódjon, hanem ehelyett az "együtt, de külön-külön" receptjét írja elő, mint az egyetlen lehetséges módot arra, hogy a zsidó nép és zsidó lét fennmaradjon. Ezt a zsidóság a vallási törvényei nyomán szigorúan évezredekig be is tartotta, ezért is tudott annyi archaikus, egykori nagy múltú népet a jelen időkig túlélni és annyi megpróbáltatáson felülemelkedni. Ezért is teljesen hiteltelen, hogy zsidó származású értelmiségiek a multikulturalitás és a másság határtalan toleranciája mellett törnek lándzsát és ezt másoknak, mint követendőt ajánlgatják.
Mert, ahogy a mondás is tartja: "Quod sibi non vis, alteri ne feceris", vagyis "Amit magadnak nem kívánsz, olyant másnak sose tégy."
A kutatók számításai szerint a csoporton belüli házasságoktól való 10-15% -os eltérés még nem lehet veszélyes az illető közösség népi alkatának megőrzése szempontjából. Ha azonban tartósan 80% alá süllyed a csoporton, vagyis az adott népen belüli házasságok aránya és ezt a népen kívüli házasságok váltják fel akkor fennáll a teljes beolvadás lehetősége. Az eredeti népi karakter és eredeti kulturális jelleg fokozatos, majd egyre gyorsuló felszámolódása.
Ez különösen akkor jelent veszélyt az adott nép eredeti identitására, ha kívülről teljesen más eredetű, más etnogenezisű, és más kultúrába tartozó népek veszik körül.
A magyarságnál pedig pontosan ez a helyzet mivel, mint ural-altáji nép egy számára teljesen idegen népi-etnikai környezetbe van beékelődve és nem vele rokonságba álló, közös etnogenezisű népek veszik körül.
A XV. századba Kárpát-medencében élő államalapító magyarság 80%-a magyar volt, vagy legalábbis a magyarság etnogeneziséhez tartozó népesség. Az akkori lakosság létszámát 4,5 millióra becsülik. Ez a létszám a magyarságot, kora európai nagyhatalmi státusába sorolta, de ez a népesség a XVI.-XVII. század vérzivataros korszakában alig változott, míg a környező nyugat-európai államok és területek lakossága, meg három- négyszereződött úgy, hogy reprodukciójuk saját etnikai forrásaikból történt! Magyarországé viszont ettől teljesen eltérő módon, különösen a XVIII. századtól kezdődően a szomszédos idegen és más kultúrát képviselő, adott esetben korábban a magyarsággal ellenséges viszonyban álló etnikumok bevonásával. Ezt a körülményt súlyosbította, hogy az eredeti - magyar nép és származástudatot - hatalmi intézkedésekkel tovább gyengítették, erodálták.
Egy nép erőszakos, vagy fondorlatos "multikulturalizációja" nem más, mint az eredeti népességgel szembeni intellektuális formában megtervezett etnocidium.
Ezeket a törekvéseket lehet különféle szépen csengő politikai és humanitárius szólamok mögé rejteni, de ez a lényegen nem változtat. Az eredeti államalapító lakosság a sorozatos migrációk hatására "multikulturalizálódik", elveszti eredeti karakterét, majd kialakul vagy kialakítanak számára egy szintetikus hagyományt, amely már köszönő viszonyban sem lesz az eredetivel. Fokozatosan kiszorul a főhatalomból és egy idő után már csupán megtűrt elem lesz saját és egykori ősei hazájában.
A mutató a huszonnegyedik órában áll!
Meg kell húznunk a vészharangokat!
Egy teljesen más magyarság politika kell ! Olyan politika amely által a magyarságnak végre saját hazájában minden területen prioritása lesz!
Vigyázzunk mert már nincs több időnk késlekedni!
Ne feledkezzünk meg, hogy ebben a nehéz feladatban számíthatunk azon testvéreinkre, akiket a politika és a nagyhatalmi érdekek velünk szemben vagy kijátszottak vagy távol tartottak. Tehát ne feledkezzünk meg róluk, mert ők száz millióan vannak a Finn öböltől a Kaukázuson át Japánig, Mandzsúriától visszafele egészen Baskír földön át Gagauziáig. Őket egy szóval Ural-Altáji-Turáni népnek hívják és mi közéjük, hozzájuk tartozunk!
WE ARE ONE PEOPLE! THE PEOPLE OF URAL-ALTAIC. THE PEOPLE OF TURAN!
The children of the people of the Scythians and Huns!
We are brothers and sisters!
We are the descendants of our Turan ancestors and we are brothers!
No foreign nation can turn us against each other as has happened before.
We will unite100 million of our Turan brothers will unite.
URAL-ALTAIC PEOPLE'S ALLIANCE & PAN-TURANIC UNION
Bodó Kirchsteuer Attila
panturanizmus@action.ms
http://www.youtube.com/user/DeKaratna?feature=mhw4
The children of the people of the Scythians and Huns!
We are brothers and sisters!
We are the descendants of our Turan ancestors and we are brothers!
No foreign nation can turn us against each other as has happened before.
We will unite100 million of our Turan brothers will unite.
URAL-ALTAIC PEOPLE'S ALLIANCE & PAN-TURANIC UNION
Bodó Kirchsteuer Attila
panturanizmus@action.ms
http://www.youtube.com/user/DeKaratna?feature=mhw4
