Bodó K. Attila - de Karatna
/Karatnai Bodó Attila/

A magyarországi ellenzék russzofóbiája  és anticionizmusa.

Két fogalom, két indulat, egy közös lelki alap. Ez adja annak a magyarországi politikai és társadalmi közegnek a kovászát, amely hisztérikusan támadja a nemzeti kormányt, miközben saját történelmi tapasztalataival sem hajlandó szembenézni.

Russzofóbiáról beszélnek egy olyan Oroszországgal szemben, amely a rendszerváltás óta, szemben a brüsszeli hatalmi központok gyakorlatával, nem avatkozott be Magyarország belpolitikájába. A gyűlölet mégis kész, előre gyártott és feltétel nélküli. Nem tényekre épül, hanem reflexekre.

Anticionizmusnak nevezik azt az indulatot is, amely nem egyszerűen politikai állásfoglalás, hanem a zsidó nép azon tisztességes és hazafias részével szembeni ellenségesség, amely 1948. május 14. óta nem a galut szétszórtságában, hanem ősei földjén, egy zsidó nemzetállamban kíván élni. Olyan életet akar, amely nem az arab terror állandó fenyegetésében telik, hanem biztonságban és önrendelkezésben, Izrael földjén.

A történelem során mindig képződött nemzetellenes társadalmi salak. 1919-ben a judeobolsevik patkányforradalom idején. 1944-ben a német megszállás alatt, a nyilas rémuralom éveiben. Ezek nem elszigetelt epizódok voltak, hanem visszatérő mintázatok, amikor idegen érdekek és belső gyűlöletek találkoztak.

1944 karácsonyán Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt bitóra küldték a magyar nemzeti újjászületés gondolatát. Ma ugyanennek az ösztönvilágnak egy új változata akarja felakasztani a magyar nemzeti szuverenitást. A módszerek finomodtak, a jelszavak változtak, de a lényeg ugyanaz maradt.

Ez az aljas, Brüsszel érdekeit kiszolgáló, idegen hatalmakhoz igazodó nemzetáruló késztetés most a Tisza párt szavazóbázisában talál új testet és új hangot. Nem új erők jelentek meg, hanem a visszatérők. Azok, akik mindig készen álltak arra, hogy a magyar önrendelkezést idegen érdekek oltárán áldozzák fel.

Bodó K. Attila
/Karatnai Bodó Attila/